Jóindulatú?

Mesélek neked egy kicsit a morfopatológiáról. Idei tantárgyaim egyike. Miután első két évben tanulsz arról, hogy milyen a testfelepjtés, működés, szervek, szövetek, sejtek normális kinézete, hozzáfoghatsz a patológiához.

 Ezt három irányból közelítjük meg idén. Jelek (ami látható a betegen) és szimptómák(amit elmond a beteg) ez a szemiológia, betegségek lefolyását, mechanizmusát, ez a fiziopatológia, valamit a beteg szerv kinézete, felismerése, neve morfopatológia. Ja meg farmakológia, egy egyéves magolós. A többi töltelék.

Visszatérve a morfopatológiára. Ezt is felbontjuk mikro- és makroszkópiára. El kell mondanom, hogy ez nemcsak a szószoros morgában történő halottboncolásra vonatkozik, hanem, biopsziákra (beszúrnak egy tűt a beteg szervbe, és egy 1 cm-s pici szövetdrabkát kicsípnek, majd ebből mikroszkóp alá kerülő lemezt dolgoznak fel ) is, vagy tumorokra, beteg szövetdarabkákrra melyeket műtét után diagnosztizálni kell.

Vegyünk egy egyszerű példát: egy daganat (tumor- a szervezet megváltozott sejtjeinek progresszív, irreverzibilis burjánzásából származó körülírt szövetszaporulat, amelynek növekedése a kiváltó tényezők megszűnése után is tovább tart és viszonylag független a szervezet szabályozó mechanizmusától.).

Még nem tudjuk, hogy jó vagy rosszindulatú, lehet egy egyszerű műtét megoldja, lehet életvátozató hír a diagnosztikája. Legtöbbször a sejtek megtartják a kiinduló sejt tulajdonságait, ez segít a forrását megtalálni egy ráknak például. Rengeteg oka van , sokszor meghatározatlanok, de tény hogy rengeteg kutatás folyik e témán, mert nem csak a szabályzatlan sejtszaporodásról van szó, hanem egy valamilyen módosulás a sejten belül is. Valahol olvastam „a normális sejtfejlődés paródiája”.

De van egy jó hír. Létezik ebben a szervezetben 2 nagyon fontos sejttípus, mely sosem fog rákkal fenyegetni: a szívizomsejt (amely  szorgosan fenntartja a vérkeringésed ), valamint a neuron (amely hozzájárul ahhoz hogy most  olvasod ezt a szöveget) . A rosszindulatú tumorokat is halom féle képpen osztályozhatjuk, vannak elég jól differenciáltak, és kevésbé (ez rosszat jelent).

Na de mindezek után felemrül fontos kérdés, hogyan különböztetünk meg egy jóindulatút egy rosszindulatútól? A jóindulatú luuuusta. Lassan növekszik, néha pihen (stagnál), néha "megijed” és visszahúzódik magától. Nem befolyásolja a körülötte nyugodtan élő szöveteket, legfeljebb annyival, hogy nyomást gyakorol rajtuk. Nem küldenek postást (metasztázis), és ha kitépik a szervezetből, nem fészkel vissza ( nkk). Egy pici baj van, azokkal a fajtákkal, melyek a koponyában fejlődnek, és nem kioperálhatók, ezek harcolnak a területért, és eléggé összenyomnak ott mindent.Vagy endokrin mirigyeket nyomkodnak, és akkor osszezavarják a hormontermelést. Amugy a szerveken kerek, jól elválasztott, körülírt, és be van burkolva (mint egy kis labda, vagy nagylabda, ha elhanyagolják). Mozdíthatók a szomszédszövetekhez képest, kemények, és a színük hasonló az eredeti szövetéhez. Mikroszkópiailag  a sejtek hasonlítanak az eredeti szövethez, de a helyezkedésük rendezetlen, jóval többen vannak, mint az eredeti szövetben. A sejtmagok egyformák, egyszínűek. A rák, ennek ellentétje, de arról bővebben a következőkben...

A bonctan

Nagyon sokszor szembesültem azzal a kérdéssel, hogy „na és boncoltál már?”, „ láttál hullát?”. Igen, erről szól az első és másod egyetemi év anatómia labortartalma, majd harmad év morfopatológia tanagyaga, majd a klinikai évek anatomo-patológiája. A kettő különbözik, ezért jobb ha sorba vesszük. 

Az anatómia tananyag úgy kezdődik, hogy belépsz egy óriási terembe, melyben kiformált kőasztalokon (úgy képzeld el, mint egy magasabb téglalap alakú asztallap, melynek felülete enyhén homorú, és van a két vége fele egy-egy lyuk), székekeken és táblán kívül semmi egyébb nincs. Persze rajta a tananyaggal, mely az első hónapokban csontok csoportjából áll.

Iiiigen, valódi csontok. Az elmúlt évek hulláinak csontjait letakarítva, belakkozva fogdosod, és keresgéled az izmok kiindulópontjait, tapadópontjait, idegek, erek vonalmente által hagyott árkocskákat, a csont különöző oldalain (persze miután megtanultad milyen pozicióban áll a szervezetben, hány oldala, szöge, domborodása stb van). Lehetetlen mindent megjegyezni, ha sok ideig nem talkozol ujra a nevekkel, fogalmakkal. Ami értékes információ, viszont megmarad. Mint pld. Az, hogy tűt mindig a borda felső oldalán szúrod be punkció alkalmával, és nem pedig alatta, mert ott található az ér- és idegszál, a 27 kézcsontot sem felejted el...és így tovább.

      A csontos mese után, belépsz egy reggel az egyetem ajtóján, ééés egy szörnyű illat csap meg. Ahogy haladsz az első emeleten egyre jobban érzed hogy nem kapsz levegőt. Formol. Benyitsz az anatómia laborba,és rájössz, hogy a folyosón erősebb a szag, mint bent, mivel ott tárva minden ablak. Az asztalokon sorba lefedve van valami, majd észreveszed hogy kevesebb, mint egy méterre tőled lóg egy láb a takaró alól (első találkozás a hullával). Megjelennek a csoportfelelős asszisztensek, kitakarják sorba őket. Ismerkedés a tananyaggal. Nem, ez nem olyan mint amikor temetésen látsz valamit a koporsóban. Több éve formolban tartott darab, más a színe, szaga, szövetkompozíciója. Nem ismered, de tisztelned kell, egyébbként semmi közöd hozzá, esetleg annyi, hogy könnyebben megérted hogy hol mi és mint a szervezetben. Körülötte a tanár magyaráz s tessék...köppeny, keztyű, maszk, szike és a csipesz...sorba minden réteg. 

     Nehezen halad a szike a kemény bőrrőtegen s majd alatta. Tisztára gumisodott a bőr. Zsírrétegen nagyon könnyen halad, majd arcba csap a formol erős szaga, annyira, hogy könnyezel. Vigyáznod kell az erek, idegek mentére...semmit sem szabad elvágni. Lassan haladva a mélybe látod a hason lévő három izomréteget, más-más irányba haladva, vagy a háton lévő 7 izomréteget, végtagokon az izomcsoportokat, főbb idegeket, izületeket,és mindent aprólékosan. 

     A szerveket külön-külön látod, de azok is formollal itatottak. Második szemeszer anatómia vizsgáján a tüdőről kellett beszélnem. Csak egy kesztyűt húztam fel, gondotlam, ha kell egykézzel elmutogatom rajta amit elmondok. A végén a tanár kérdez ezt azt, a tüdőbe belépő elemek...artéria, véna, főhőrgő. A főhőrgő felülete durvább, porc, érzékelhető. A lebbenyekről kérdezhetett valamit, hogy hirtelen meg akartam fordítani a szervet, csak nem a kesztyűs kézzel. Most így utólag vicces, akkor mintha tűzbe raktam volna kezem, kb olyan volt az ijedtség az arcomon, és a tanárén is, szerencsére a jegy már be volt írva. Folytatom...    

Sziiiija olvasó!

Rövidke bemutató sorait látod szemeid előtt. Eldöntöttem, valamikor nem régen, hogy megosztanák veled néhány gondolatot abból, amit nap, mint nap tapasztalok, tanulok. Sok ideig ennek megvalósításának számtalan formája között gondolkodtam, hogy milyen nyelven, kinek, milyen formában. 

Megkérdezték tőlem nem egyszer, főleg egyetemen, hogy amikor gondolkodom milyen nyelven gondolkodom. Érdekes kérdés, mert a szakmai területen legtöbbször románul, annak ellenére, hogy az angol tananyagban is kutakodom, meg néha a magyarban is. Általaban azért magyarul, valószínű azért történik meg hogy egy- egy román szócska nem ugrik be, és kénytelen vagyok azt mondani, hogy "nu stiu cum se spune in romana"  s akkor körül kell írnom, vagy rajzolnom.  Nem egyszer figyeltem fel, arra, hogy angolul futnak a gondolatok a fejemben, foleg amikor magamra gondolok. Persze ez sok tényezőtől függ, nem csak a tématerülettől, vagy a kultúrától amelyikhez a nyelv tartozik. Szerintem nem  annyira befolyásoló tényező az ismert nyelvek száma, mert nem gondolkodsz 10 féle képpen egyszerre, vagy 10 nyelven a szerelemről például. Legalábbis nem találkozam még olyan pszichiátriai esettel ahol valki abba "őrült" volna bele. 

Mielőtt leültem volna a gép elé még nem tudtam, hogy milyen nyelven írok majd, mérlegelve azt, hogy a román mindenki számára érthető,  angolul könnyen folyik a szöveg, de megkjméllek a súlyos helyesrási hibáktól, így abban maradtam, hogy a "szija" jobban hangzik, mint a "ceau".  Kövesd a szövegeket, talán megtudsz még ezt-azt, vagy hozzászólsz véleményeddel! Üdv.